A mai nap nem kezdek köszönéssel, mert ahogy láttam errefelé ez nem dívi és hát Isten ment', hogy bárki is kényelmetlenül érezze magát itt a nagy köszöngetések között.

Jelenleg takarítanom kellene, de valahogy nem vesz rá a lélek. Találtam érdekes dolgokat pakolás közben, olyat, amit meg is osztok.

Szegény virágocskáról azt hittem, hogy műanyag, ezért eddig egy ideig csomagolásban tároltam, azonban most rájöttem, miután szegény egyik virága teljesen tönkrement, hogy ő bizony él és vannak igényei. Ez eléggé szomorú. Mindent meg kell tennem, hogy életben maradjan a másik két szépség!! A másik egy nyugta, életem legboldogabb könyvvásárlásáról. Ennél szebbet találni sem lehet, tényleg.

Csak ennyivel ugrottam be, mert már elegem van a pakolásból, de megyek, folytatom!

(Közben most látom, hogy nem délelőtt van, hanem délután, bocsi. Nem változtatom meg a címet.)

Sziasztok!

Biztos fura, hogy félórás időközöként köszöngetek, de úgy hallottam illik minden találkozásnál köszönni. Édesanyám rádaásul nevelt belém elég előzékenységet. Például arra is, hogyha valaki lefekszi aludni, hagyjam pihenni. Ez a bejegyzés éppen ezért nem lesz hosszú.

Ez a nap amolyan ünneplés, ugyanis az érettségi írásbeli részeinek (számomra) hivatalosan is vége van! Ennek örömére ettem-ittam rendesen.

Be kell vallanom kicsit zavarban vagyok. Nem ez az első gportálom, de valahogy a visszatérés nem annyira nosztalgikus. Lehet azért, mert azóta sok más helyen szerepeltettem már magam. A sokadik vissza-visszatérés pedig márcsak ködös vágy azt hiszem.
Éppen emiatt van néhány kétségem afelől, hogy ez a korai lelkesedésem ugyan meddig tart még.

Szerettem volna rögtön mély vermeket szégyenítő filozofálgatásokba futni, de egyelőre megengedem magamnak azt a luxust, hogy könnyedebb hangvételre eresztem a mondandóm. Ehhez leszögezném, hogy én csak akkor írok, ha szomorú vagyok. Amikor rendben van az életem, letészem a lantot. Az írás nekem terápia, ez pedig azzal egyenlő: most sincs valami rendben. Nem tudom pontosan mi a gond. Több minden is eszembe jutott, de egyenként számba véve őket nem tűnnek akadálynak. Lehet csak nagy összességében vagyok tehetetlen.

Úgyis itt fogok nyavalyogni, ki fog derülni számomra is, hogy mi a baj.

Na jó éjszakát!

(Elnézést a helyesírási hibákért. Nem fogom figyelni őket, ezek az írások pillanat-érzelem forrásból keletkeztek. Minden betűnek úgy van helye, ahogy első leütésre sikerült.)

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretnék kipróbálni mindent. Címtől kezdve, az alcímen át, ezekig a fura hashtagszerű valamikig (látszik, hogy insta-szökevény vagyok). Remélem remek időt fogok eltölteni itt, gportálon! Igen, még ifjonci tettvágy és remény veti szét mellkasom.

Szóval ez a sima.
Ez a félkövér.
Ez a dőlt.
Ez az aláhúzott.
Ez pedig az áthúzott.

(És most addig változtatom, amíg szép nem lesz.)